(Dr. Pócs Alfréd)

Ma, ha hazánkban szertenézünk, csupa rosszat látunk, az emberek új templomokat építenek, új templomokba özönlenek, ezek a plázák és bankok beton- és üvegcsodái. Az utcák tele kéregető, koldus hajléktalanokkal, a szemét, a pusztulás és a környezetpusztítás mindenütt. De ha behunyom a szemem, s lelkemmel nézek körül, már nem olyan rossz a helyzet. Ezek a látszólag közömbös, csüggedt, médiavakságban szenvedő emberek, igaz, csak lelki úton, de ébreszthetők. A Szent Korona-csíra, minden Kárpát-hazában született lélekben benne van! Ezt kell növekedésre bírni, táplálni, míg kiteljesedik a magban megbúvó magvalósulás.

A Szent Koronánk Istenhez való kapocs, hiszen a néphagyományunk szerint, ezt viseli Jézus Krisztus az utolsó ítélet napján. A Szent István-i felajánlással, a Regnum Marianum kialakulásával – a Szűzanya és Jézus Krisztus – együtt lett minden hatalom forrása, a Szent Korona által.

De ez csak akkor működik, ha mi, Kárpát-hazaiak, elismerjük és tiszteljük az isteni személyek fölségét. Az újszövetségi, a krisztusi kereszténységet megélve szolgáljuk azt.

Tehát a magyar jövő egyik alappillére a szeretet és az igazság tana, – ez a szeretetben élő, de az igazságért a halált is vállaló magatartást jelenti. Ez csak a mi állhatatosságunk útján vezetheti vissza „az eredeti útra" a mai megkövesült, túl hierarchizálódott, intézményesített egyházunkat. Hogy valóban lelkünkben legbelül újra él-ő legyen az Isten. S legyen a mindennapjainkat is betöltő, bearanyozó élő Isten-hitünk és Isten-képünk. Nem csak ünnepi, talmi, csillogó, kényszeredett ószövetségi tanokat piedesztálra emelő, elbizonytalanodást, s megosztást hozó, egyben ősi hitünket bomlasztó, más istent is (Mammont) szolgáló, divatos, de múló, idegen és hamis istenkép. Nekünk az örök, egyetemes, természeti és egyben isteni törvényeket kell szolgálni, szemben az emberi okoskodások talaján kialakult, látszólagos, a mának élő, s a pillanatnyi érdekeket szolgáló, törvényeknek látszó, virtuális valóságot.

A második alappillér az ebből fakadó erkölcsiség, mely az előbb felsorolt szeretet és igazság tanának a megvalósulása a mindennapokban, az emberek közötti kapcsolatok terén. Tehát a magyar embernek sohasem kellettek kőtáblák, a magyar embernek szellemi, lelki tisztaságából fakadt az erkölcsisége. A régi magyar embernek nem kellett tanulni, 10, 100, 1000 parancsolatot, mert a Szent Koronánk (melyen csak újszövetségi vonatkozású zománcképek vannak!) által, médiumként, közvetlenül kapta Istentől a szellemi-lelki teljességet, mely nem csak benne teremtette meg a harmóniát és magas erkölcsiséget, hanem irányt adott egy nemzeti közösség békés együttélésére, itt a Kárpát-hazában.

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mi az a Szent Korona-tan röviden – azt szoktam mondani, nem más, mint egy sugallt erkölcsiség. Hiszen ez a mindennapi életben úgy értelmezhető: – ha mindenki betartaná a szeretet és igazság törvényét, akkor automatikusan megvalósulna a Szent Korona Országa.

Tehát napjainkban alulról szerveződve kell beindítani a Szent Korona működését, egyéni és tudatos átalakulással, s majd a rendszer is változik velünk együtt, természetesen egy bizonyos tömegbázis és szükséges kör, létszám elérését követően. Ez a lassú, hosszú távú, de biztos megoldás.

Vagy a hatalmi változást, illetve a meglévő politikai vákuum-helyzetet kihasználva, direkt módon, felülről kezdeni a változtatásokat. Bizonytalanabb, de gyors megoldás. Ezzel is számolni kell napjainkban. Így ma legfontosabb a folyamatos tisztulás, építkezés, a tiszta fejű és tiszta szívű emberek összefogása.

Ki kell mondanunk, még nincs a nemzetnek szakrális szellemi vezetője itt, e Földön, a Kárpát-hazában. De ne feledjük, hogy mint mindig, a Koronához kell keresni az alkalmas „királyt".

Van az Égben egy krisztusi és egy szűzanyai patrónusa a magyar népnek, így gyakrabban emeljük föl fejünket a horizontális világból, és keressük a kapcsolatot a mennyei világgal. Hiszen, ha van elég hitünk, gyakran láthatjuk nyitva a Mennyeknek kapuját. Ők, a mi igazi vezetőink, védelmezőink, akikben nem csalatkozhatunk.

Fontos még az áldozatvállalás, mely a krisztusi igazság védelmezéséből fakad, vissza kell jönnie, ha kell: „az életünket és vérünket" szellemiségének. Hiszen a krisztusi út tövises mezőkön vezet, de virágos, világos, fényességes, örök boldogságba fut...

Egyéni áldozatvállalás: a nagycsalád által a nemzet jövőjének építése. Földi életünkben a legszebb isteni ajándék a gyermek. Ne legyünk kishitűek, ha Isten áldása rajtunk, gyermekeink képében Ő gondoskodik, mint jó Atya a fölnevelésükről is, általunk. Áldozatvállalás a közösségért, barátainkért, embertársainkért. A nemzettest sejtjei, a családok, össze kell kapcsolódjanak, hogy egymást szolgálják kölcsönösen, mindenki a saját feladatának megfelelően. De csak akkor válhatunk ismét nemzetté, ha mint az emberi testben, van egy szervező, harmonizáló, egységes működést biztosító, irányt adó rendszer. No, ez a rendszer a történelmi alkotmányunk, a Szent Korona Eszme felügyelete alatt. Mert ma csak az önjelölt és önkiválasztott sejtek irányítanak, ezt éljük meg napjainkban, s ezek rákos daganatok a nemzet testén.

Fontos a HIT, mert ez adja meg az önbizalmat, és ez győzi le a mindennapi félelmeket bennünk. Nekünk szemmel látható, kézzel fogható, a lelkünkbe örökre beégetett, Szent Koronánk van, közvetlen kapocs az égiekhez, s érthetetlen, hogy mégsem tudunk hinni...

Mi európai-ázsiai népek vagyunk egyszerre, szkíta, hun, avar, magyar, egységes, gyönyörűséges, teremtő kultúrájú nép, még az emberiség aranykorából, a Kánaán világából valók, ezért őrizzük szívünkben az örök fény génjeinkbe kódolt üzenetét! Szenvedünk ma, mert a sötétség és a hazugság világában mindig szenved a fény és az igazság. De ne feledjük, ha megerősödik a fény bennünk, általunk eltűnik a sötétség, és ha állhatatosak vagyunk az igazságban, leomlanak a hazugság falai. Higgyünk már Istenben, higgyünk magunkban és felebarátainkban!

Fontos a kultúra. A Szent Korona igaz eszmeisége, lelkisége olyan csodálatos szellemi állapotot, szent révülést teremt, hogy aki ennek hatása alatt cselekszik, az magasrendű és szellemi dolgokat alkot, mert maga is atyai, teremtői minőségbe kerül. Az így létrejött magyar kultúra egyetemes, mert egységesen kiterjed a művészetek minden ágára, a zenétől az írásos művekig. Ez a kultúra nem kreált, kitalált, ez egy szerves kultúra, mert egyetemes és megfelel az isteni törvényeknek. És ettől természetesen igaz. Szellemi működésünk egységes, szerves fejlődésű alapja a mintegy 30 ezer éves írásunk és a több tízezer éves nyelvünk.

Szent Koronánk is e gondolkodás terméke, hiszen szigorúan megfelel az aranymetszés természeti törvényének, mint tárgy és képi jelhordozó. Szeressük és műveljük magyar lelkiségünk termékeit és hagyományait. Ne hagyjuk megfertőzni magunkat alantas, modernnek mondott, silány, emberi kreációkkal. A velünk született és formálódott örök tudás folyamát ne szakítsuk meg, adjuk tovább. Műveljük a fiatalságot, ne hagyjuk elkallódni, mert ők a mi jövőnk!

Közel az eljövendő Szent Korona Országa, folyton beszéljünk róla, hiszen nyelvünk teremtő nyelv, és ezzel is segíthetjük mielőbbi eljövetelét. Igaz, ennek idejét csak a Teremtő tudja, de tegyünk meg mindent, azon a szinten is, amelyen mi vagyunk, hogy teljes legyen a beteljesülés.

Én hiszem és tudom: van magyar jövő! Sorakozzunk a Szent Korona oltalma alá, mert magam már megtapasztaltam, milyen kegyelem a Szent Koronát és az égieket szolgálni.

Míg egy igaz magyar ember él a Földön, addig él a Szent Korona eszmeisége, s ha a Jóisten akarja, örökké él!